Ashley Dioses – interjú
2018-04-28 Sütő Fanni Friss,Interjú,Költészet
Ashley Diosesszel készített angol nyelvű interjú fordítása már megjelent a TBA-n, akkor azt ígértük, hogy hamarosan elkészülünk a saját interjúnkkal is. Az interjú elkészült és bár Dioses elég rövid válaszokat adott, remélhetőleg sikerül felhívnunk a figyelmét minél több olvasónak a hagyományos versformákra, a weird költészetre.
Először jöjjenek a költészethez kapcsolódó kérdések: Sokan úgy gondolják, hogy az emberek már nem olvasnak verseket, mintha ez már lecsengett vagy idejemúlt dolog lenne. Te mit gondolsz erről? Miben változott a költészet szerepe mondjuk a tizenkilencedik századhoz képest?
Nagyon sokan gondolják, hogy a költészet ma már nem releváns, de nem is járhatnának messzebb az igazságtól. A költészet az érzelmeink kiterjesztése, egy lehetőség arra, hogy kifejezzük őket. Nem hinném, hogy van olyan kor, amikor a költészet ne lenne releváns. Manapság úgy tűnik, hogy a próza kedvéért jobban félresöpörték a költészetet, mint mondjuk a 19. században.
Kedveled a hagyományos formákat. Van esetleg kedvenc versformád? Szerinted mik az előnyei és hátrányai a kötött versformáknak a szabadvershez képest?
Szeretem a rímelő, jambikus pentametert, de nagyon kedvelem a francia alexandrinusokat is. A hagyományos és rímes versek nagy előnye, hogy könnyebben megjegyezhetőek, és kiemelkednek a líraiságuk és a rímeik miatt. Hátrány lehet amikor ilyen verseket írsz, oda kell figyelni, hogy minden beleilljen a választott formába.
Én is a hagyományos versformákat kedvelem jobban, ezért nagyon megdöbbentett, amikor egy költészeti szemináriumon közölte a tanár, hogy manapság már nem lehet angolul rímes verseket írni, mert már minden rímpárt unásig elhasználtak, és a szabadvers felé kell elmozdulni? Te is kaptál hasonló véleményeket vagy próbáltak már lebeszélni arról, hogy hagyományos formában írj?
Akadt pár ember, aki megpróbált lebeszélni a hagyományos verselésről. Néhányan azt mondták, hogy a rímek elvonják a figyelmet a történetről, vagy, hogy a legtöbb hagyományos verselő nagyon erőlteti az időmértéket, és hasonlók.
H. P. Lovecraft a Szabadvers-járvány (The Vers Libre Epidemic) című értekezésében erősen bírálta a szabadvers-formát. Véleményed szerint a szabadvers pozitív vagy negatív hatással újította meg a költészetet? Ideje volt egy új versformának?
Azt hiszem, a szabadvers nagyon sok ember számára megkönnyítette a versírást, és segített nekik abban, hogy kifejezzék magukat olyan módokon, mint azelőtt még soha. De meglepődnél, ha tudnád, hány költő mondja azt, hogy ők csak írnak, de nem olvasnak verseket. Több költő van, mint versolvasó, és ez elég elszomorító. A szabadvers megjelenése olyan szempontból pozitív volt, hogy a hatására több ember kezdett verset írni.
A verseidben nagyon erős képeket és hangulatfestéseket használsz, amitől az olvasó szinte látja maga előtt a történéseket. Van esetleg kedvenc művészed (klasszikus vagy kortárs), akinek művei inspirálnak?
A kedvenc művészem Luis Royo, és a képei nagyon sokszor megihlettek. Sok erős, női harcos karaktere van, és ezek mindig is inspiráltak engem.
Sokszor felbukkannak a versedben okkult illetve mitologikus toposzok. Hogyan találtál rá ezekre a témákra? Van kedvenc mítoszod, ami nagy hatást gyakorolt rád?
Gyerekkoromban nagyon sok fantasyt, illetve mitologikus és okkult könyveket olvastam. Szinte megszállottja voltam apukám The Enchanted World (Bűbájos világ) sorozatának, és annyiszor olvastam újra őket, ahányszor csak tudtam. A vízi tündérekről szóló könyv volt a kedvencem, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyi szirén és vízi teremtény szerepel a verseimben.
Mind az első köteted (Diary of the Sorceress /A varázslónő naplója/) mint a következő gyűjteményed (Diary of a Vampiress /A vámpírnő naplója/) címe erős és (némiképp fenyegető) női figurákat állít a középpontba, és a versek közt is akad jó pár, ami ezt a sötét, női érzékiséget hangsúlyozza (például az On Amaranthine Lips /Bársonyvörös ajkakon/ ). Mennyire játszik központi szerepet a nőiség a művészetedben?
A női(es)ség nagyon fontos szerepet játszik az írásaimban. Mindkét naplónak erős női főszereplője van, akikhez valamilyen módon majdnem minden vers kapcsolódik. Mindkét karakter hoz magával egy bizonyos témakört, amit a napló körüljár. A varázslónő a sötét mágia, a horror és a fantasztikum elemeit idézi fel, de minden bejegyzés helyet hagy a karakter elmélyítésének is.
A vámpírnő gótikus elemeket idéz fel: félelmet, vért és érzékiséget, és minden egyes bejegyzéssel jobban megismerheted őt.
Ha együtt vacsorázhatnál három (élő vagy holt) íróval / költővel, kik lennének azok és miért?
Edgar Allan Poe, J. R. R. Tolkien, és Stephen King. Edgart azért, mert meghallgatnám, mit tanítana nekem a költészetről. J. R. R.-t, mert elhallgatnám, ahogy az északi mitológiáról beszél. Stephent pedig megkérdezném, miért nem adott még ki verseskötetet.
H. P. Lovecraft több mint 300 költeményt írt, mennyire ismered HPL költészetét, volt-e befolyása, hatása a művészetedre?
Nagy rajongója vagyok a Gombák a Yuggothról verseinek. Azt hiszem, Lovecraft prózája nagyobb hatást gyakorolt rám, mint a költészete. A Zarándokút Kadathba, például ihletforrás volt az Atop the Crystal Moon (A kristályhold tetején) és később az On a Dreamland’s Moon (Egy álomföld holdján) című verseimhez.
Van-e kedvenc költeményed tőle, illetve ha egyetlen verset választhatnál HPL-től, ami jól bemutatná az ő poéta világát, melyik lenne az? (és miért?)
Van jó pár remek Lovecraft vers, amit nagyon kedvelek, de azt mondanám, hogy a Gombák a Yuggothról szonett ciklus 35. verse, az Esthajnal csillag az egyik kedvencem. A Yuggoth versek nagyon sok témát és motívumot felölelnek, de ha mindenképpen választanom kéne egyet, akkor az 1. számú A könyv éppen olyan jó választás, mint a sorozat bármely másik verse. Beszél benne messzi tengerről származó különös dolgokról, ősi tudás porladó könyveiről, szörnyűséges titkokról és őrületről.
És végül milyen tanácsot adnál szárnypróbálgató költőknek?
Olvass annyi verset, amennyit csak lehet, és tanulmányozd is őket. Keress olyan verseket, amiket élvezettel olvasol, és próbáld kitalálni, hogy miért tetszenek, aztán írj saját verseket, és gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj.
And here is the English version.
Let’s talk about poetry first. Many people think that nowadays nobody reads poems, that poetry is old-fashioned and stale with no relevance to our lives. What’s your opinion about these views? How has the role of poetry changed compared to the 19th century?
A lot of people still view poetry that way, though they couldn’t be more wrong about poetry not having any relevance today. Poetry is an extension of our emotions and a way to express them. I don’t think there is a time where poetry is not relevant. Nowadays, it seems that poetry has been swept aside more in favour of prose than it was in the 19th century.
You like traditional forms. Do you have a favourite form? What are the advantages and disadvantages of traditional (rhyming) poetry compared to free verse?
I like the heroic form, iambic pentameter but I’m also very fond of the French Alexandrines. An advantage with traditional and rhyming verse is that it is easier to remember. They stick out because of their lyrical nature and their rhythms. A disadvantage might be in writing them and making sure everything fits neatly into a chosen form.
I also prefer traditional forms, that’s why I was shocked when on a poetry seminar our tutor told us to forget rhymes because all the good rhymes have already been used and overused in English, so we should move towards free verse. Have you ever received similar comments or have people tried to dissuade you from using traditional forms?
I have had a few people dissuade me from writing formal poetry. I’ve had some tell me that rhymes distract from the story or that most formalists force the meter and such.
In his essay, ”The Verse Libre Epidemic” H.P. Lovecraft heavily critises the free verse form. In your opinion, did free verse bring a positive or a negative renewal to poetry? Was it time for a new verse form?
I think free verse made it easier for people to write poetry and express themselves in a way they couldn’t have before. But you’d be surprised at how many poets say that they write poetry but don’t read it. There are more poets out there than readers of poetry and that’s sad. I feel that free verse was positive in that it got people to write more poetry.
You use powerful images which create a strong and distinct atmosphere, the reader can see everything clearly before their mind’s eye. Do you have a favourite artist (classical or contemporary) whose work inspires you?
My favourite artist is Luis Royo and I’ve been inspired by a lot of his work. He depicts a lot of strong female warriors and that has always resonated with me.
Occult and mythological references often appear in your poems. How did you find this inspiration? Do you have a favourite myth that had influenced you in some way?
I read a lot of fantasy, mythological, and occult books when I was young. I was obsessed with my dad’s collection of The Enchanted World Series and reread those books as often as I could. The Water Spirits book, in particular, is a favourite, which is why you’ll find a lot of sirens and sea creatures in my poetry.
Both your first volume (Diary of a Sorceress) and the upcoming one (Diary of a Vampyress) feature a strong (and somewhat menacing) female figure and many of the poems talk about a dark, feminine sensuality (for example, On Amaranthine Lips). What role does femininity play in your writing?
Femininity plays a huge role in my writing. Each diary features a strong, female lead character and nearly every poem is loosely connected to her in some way. Each female lead brings with her a certain theme that will be covered in the diary. The Sorceress summons the feelings of dark magic and horror and the fantastical but leaves room to delve in deeper into her character throughout the book in each entry. The Vampyress evokes Gothic tropes of horror and blood and sensuality and throughout her diary you’ll get to know her more by what’s being presented in each entry.
Let’s talk a little about the traditions of weird literature: if you could have dinner with three writers/poets (dead or alive) who would they be and why?
Edgar Allan Poe, J. R. R. Tolkien, and Stephen King. Edgar, so I can listen to his poetic teachings. J. R. R., so I can just listen to him speak on Norse mythology. Stephen, so I can ask him why he hasn’t made a poetry collection yet.
H.P. Lovecraft wrote more than 300 poems. How much do you know of his poetry and did he have any effect or influence on your writing?
I am a big fan of his Fungi from Yuggoth poetry. I would say that his fiction provided more influences on my work than his poetry. Dream Quest of Unknown Kadath, for instance, inspired me to write Atop the Crystal Moon and then later, On a Dreamland’s Moon.
Do you have a favourite poem from Lovecraft? If you could choose only one of his poems that gives a good picture of his poetic world, which one would you pick and why?
There are a few excellent poems I enjoy by Lovecraft but I would say that XXXV. Evening Star is up there from his Fungi from Yuggoth sonnet cycle. The Fungi from Yuggoth sonnet cycle would sum up a lot of his themes and subject matter, but if I had to choose one, I. The Book would be a good choice as any from the cycle. It hints at strange things brought from the seas, crumbling books of elder lore, monstrous secrets, and madness.
Last but not least: what advice would you give to aspiring poets?
Read as much poetry as you can and study it. Find poetry you enjoy, figure out why you enjoy it, write it, and then practice, practice, practice.
No comments:
Post a Comment